Csak mellékesbe pár gondolat Yukinak/Vizilónak.
Az egyik az, hogy a korral/hovatartozással kár takarózni, ha valami kapcsán hiányosságot szenved az ember. Képesség terén én csak azt mondom ezzel, hogy korán vágtad a fejszédet abba a bizonyos nagy fába. Lenint idézve: “Tanulni, tanulni, tanulni”. Elég slampos, de igaz. Aki fansubra adja a fejét, annak nem árt előtte tájékozódni, hogy megy ez azon túl, mint amit lát. Kell egy nagy adag előismeret, amik közül az egyik és másik az, amit Cickány is írt: magyar és idegen nyelvismeret. Ebben benne van a szókincs, nyelvtan, a kifejezések értelme, hangulati töltetének érzése (vagyis nem mindegy, hogy valaki hülyézünk, butázunk vagy kreténezünk, ahogy az sem mindegy, hogy valaki fut, szalad, vágtat vagy csörtet). (És hadd ne említsem a kifejezéseket, szakkifejezéseket, mit mikor mondunk, hogy mondunk, aminek a legjavát maguk a fordítók is gyakran lapozzák, keresgetik.) Kell ismerni a közeget is magát: ki, merre, hogyan, hány méter. A legtöbb újonc azzal követi el az első hibáját, hogy nem tekint körül az amúgy is forgalmas úttesten (jelenesetben ez az egész fansub dolog), és be akar ő is sorolni, egyéniben vagy csapatosan. És ha már úttest és közlekedési példa, ehhez is kell a KRESZ. Nem elég az, ha tudod, hogy váltasz egy autóban és melyik pedál melyik (nem véletlen a KRESZ-vizsga a jogsiszerzés elméleti részének legnagyobb része, ami a gyakorlatit is jelentősen befolyásolja).
A lelkesedés önmagában kevés, szinte semmi, ha nincs mögötte valami, ami megtámasztja.
A másik az, hogy azzal nincs gond, ha valami nem kerül lefordításra, akár most, akár később. Nagyon sok olyan mű van, amelyhez a mai napig csak nyers videó érhető el, vagy belekezdtek és sosem fejezték be. Akármilyen nyelven is keres az ember hozzá. Ez a velejárója, amivel mind a fansubberek, mind a hivatalos fordítók egyaránt tisztában vannak. Hiányosság mindig fog maradni.
)
Vicc az egész.
).
