Erre válaszolnom kell.
A rágalmazás, mint bűncselekmény jogi tárgya a becsület. Ezen a társadalmi megbecsülés, a társadalomban kialakult kedvező értékítélet és az emberi méltóság értendő. Azonban a BH2019.3 (avagy a Kúria Pfv. IV. 21.743/2017. határozata) úgy szól, hogy “a valós tények közlése és a vélemény megfogalmazása a jóhírnév és a becsület megsértését nem teszi megállapíthatóvá”. A tények pedig valósak. Ezzel kapcsolatban idézem az anonimizált döntést, kivéve belőle a konkrét alperesi vádakat:
Egy közlés sértő jellegének megítélése során nem az egyéni érzékenység, hanem az általános élettapasztalat alapján lehet megítélni, hogy az alkalmas-e az érintett személy sérelmének kiváltására. […] Annak feltételezése, hogy a felperes [ itt a felperest ért vádak vannak felsorolva, amire az rágalmazással kapcsolatban adott be keresetet ], a valós tényekből levont következtetés, vélemény, amely értéktartalmától, helyes vagy helytelen voltától függetlenül megfogalmazható. E vélemény kifejezésmódjában nem volt indokolatlanul bántó, sértő, vagy lealázó, ezért a becsület megsértése nem állapítható meg.
Szerintem nem voltam dehonesztáló, alpári, szükségtelenül nyers, ami a megfogalmazást illette. Szúrós igen, az is szűk keretek közt. Ugyanakkor, mint látható, jogi precedens van arra, nem lehet mindenre rágalmazást kiáltani, amit személyes támadásnak vesz az ember, és megfelelő bizonyítékok, meggyőződés mellett igazolódik. A jogot nem úgy szokás értelmezni, hogy ami van a jogszabályban, az is van betűpontossággal. Léteznek kommentárok, jogi szakkönyvek és precedens ítéletek, amelyek segítenek értelmezni az amúgy szűkszavú és nyers jogszabályokat. Ezért szakma a bíráskodás, az igazságügy.