Hej, de nagy a csend, pedig reméltem, hogy filmekre lesz egy kis pörgés. 
Na mindegy, újranéztem egy csomó régi kedvencet (Terminátor, Dogma, Rémecskék, A tábornok, Az ördögűző), kevésbé jól sikerült és fos filmeket (Doom, Uwe Boll-videojáték adaptációi), középszerűeket (Támadás Rommel ellen, A legsötétebb óra, Paranormal Activity-széria). Az utóbbi időben megtekintett jobb, és új élmények közül jellemeznék kicsit röviden.
A mindenség elmélete
Alapvetően kedvelem Hawking munkásságának témáját, meg maga az ember is lenyűgöz, így adott volt, hogy elmenjek rá. Kifejezetten feltüzelt az Otherworldös videokritika, hogy ezt moziban akarjam megnézni. Megvolt, megelőlegeztem egy Oscart a Hawkingot alakító csávónak, és megkapta. Elképesztően hitelesen adta a fokozatosan leépülő Hawking professzort, mégis a film nem fulladt sajnáltató giccsparádéba, hiszen sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a környezete, és vele az első felesége és a család. Emellett van egyfajta jópofa humora, bája. A romantika sem nyálas (erre vagyok a legérzékenyebb), és inkább fókuszál a megpróbáltatásra és az akaratra, illetve mi lesz azzal a közeli hozzátartozóval, akinek egy ilyen súlyos beteget kell nap, mint nap ápolnia. Nagyon jól megszerkesztett, kitalált film, amihez Hawking maga is több ízben hozzájárult az elkészüléséhez (pl. a szakdolgozat, amit látunk a védés alkalmával, eredeti, ahogy a különböző kitüntetések is a falakon).
A szürke 50 árnyalata
Egy jó film után jöjjön egy borzasztó. Alapvetően úgy illik valamit fikázni, hogy azt ismeri az ember. Hát ezért vállaltam be. Csak a nemi életem és az életkedvem ment el tőle pár hetes nyaralásra, azon kívül semmi komolyabb kárt nem okozott. Lényeg a lényeg, pszichológiailag nulla, történet katyvasz, nagybetűs pornólogika lépten-nyomon befigyel, és emellé a színészi játék is elég papírmasé, erőtlen. Maga a könyv is kínszenvedés volt, igazi ablaktámasznak való szarul megírt ponyva, így nem voltak nagy elvárásaim a filmmel szemben, amit már a kedvelői is azért ekéztek, mert visszafogták soft core-ra az erotikus jeleneteket. De azt nem hittem, hogy a nulla elvárásom még így is egy ikertorony lesz, amibe a film egyetlen hangos “ALLAH AKBAR!” kiáltással belevezet két gépet is. Igaz, hogy a kerozin nem olvaszt acéloszlopokat, de ennek még az is sikerült. És még azt hittem Uwe Boll videójáték-adaptációi után nincs lejjebb. Életemben nem tévedtem még ekkorát…
Asterix - Az istenek otthona
Tudni kell rólam, hogy gyerekkorom óta két kedvenc rajzfilmem van, ami nem Disney: az egyik a Snoopy (Peanuts), a másik az Asterix. Úgy '95 óta nem készült jó Asterix mese. Előtte is voltak gyengébb darabok, mint a Cézár ajándéka, vagy az Asterix nagy csatája, de a mélyet az Asterix Amerikában vitte sokáig. Aztán pihentették a karaktert, és csak élőfilmen tért vissza. Majd jött az Asterix és a vikingek, ami elég felemásra sikerült. Nekem speciel szintén nem tetszett, unalmas volt, humortalan és idegesítőek lettek a karakterek. Erre jött ez, átültetve teljesen 3D-be. A trailerig tartottam tőle, hogy mi lesz, de aztán az meggyőzött. Ezt akarom, mert valami régi dolog sugárzik belőle. Hát fiúk-lányok, visszatért a régi báj és humor ebbe. Komolyan, baromi jót szórakoztam rajta. 
Igaz, a 12 próbával, a Britanniával vagy a Kleopátrával nem ér fel, de simán top 5-ös alany.
Osvobozhdenie (Felszabadítás)
Ez egy 1970-1971-es 5x1 órás szovjet-keletnémet-lengyel-jugoszláv-olasz minisorozat, a kurszki csatától vezet el egészen Berlin bevételéig. Megvan benne minden, ami egy klasszikus háborús filmhez kell: kellemes, de nem túl mély szereplők, kisebb pátoszhangulat és minden díszlet valódi, szabadban forgatott, operáló eszközökkel. Emlékszik valaki a driftelő tankokra a Girls und Panzerből? Na, itt a katonáink ezt megcsinálják az egyik T-75-tel mielőtt befarolnak az egyik berlini kávéházba vele. És ha már pátosz hangulat, meglepődtem, hogy a szovjet hősi propaganda milyen csekélyen van jelen ebben. Igaz, Európa nőinek megerőszakolásáról még csak utalásként sincs semmi, de nem is lep meg: a szovjet katonai vezetés nagyon sokáig tagadta és hallgatott (illetve hallgattatott) róla.
Sajnos a szinkronja az évek során elveszett, idehaza DVD-n nem adták ki, az oroszok újították fel 2002-ben, és ahhoz volt szerencsém felirattal. És itt kezdődnek a gondok. Sokszor éreztem, hogy kéne az a szinkron, mert valami elképesztően rossz időnként, hogy mintha az oroszok nem élték volna bele magukat a szerepbe. Talán a nyelvükből, kiejtésükből fakad, nem tudom, de sokszor elég hiteltelenül hatott az üvöltözésük egy-egy szorul helyzetben, mint mikor tankok mentek a fejük felett az árokban, vagy leszorították őket a földbe golyózáporral. Így az élmény is elég hullámzó volt, de végeredményében a filmsorozat egész jó, tetszetős darabja a régi rendszernek.
